Rubber Process Formula, Material, Machinery Supplier

Áttekintés
A gumifeldolgozás Az ipar magában foglalja a nyersgumi végtermékké történő átalakítását különböző kémiai és mechanikai eljárások révén. Ezek a folyamatok nélkülözhetetlenek a számtalan alkalmazásban használt gumitermékek előállításához, kezdve a gumiabroncsoktól és az ipari alkatrészektől az orvosi eszközökig és fogyasztási cikkekig.

A gumifeldolgozás kulcsfontosságú összetevői
1. Gumi anyagok
A gumi anyagok két fő típusra oszthatók:

Természetes gumi (NR): gumifák, elsősorban Hevea brasiliensis latexéből származik. Rugalmassága, rugalmassága és szakítószilárdsága miatt nagyra értékelik.
Szintetikus gumi (SR): kőolaj alapú monomerek polimerizálásával készül. A gyakori típusok a következők:
SBR (sztirol-butadién gumi): Széles körben használják az abroncsgyártásban.
EPDM (etilén-propilén dién monomer): Kiváló hő-, ózon- és időjárásállóságáról ismert.
NBR (nitril-butadién-kaucsuk): Olajálló termékekben használják.
Butilkaucsuk (IIR): A levegő visszatartásáról ismert, gumiabroncsok belső tömlőiben használják.
Egyéb adalékanyagokat és töltőanyagokat használnak a gumi tulajdonságainak módosítására, beleértve:

Korom: Megerősítés és UV-védelem.
Lágyítók: Növeli a rugalmasságot.
Vulkanizáló szerek: A jobb teljesítmény érdekében lehetővé teszik a gumimolekulák térhálósodását.
2. Gumifeldolgozó gépek
A gumifeldolgozáshoz használt gépek kritikus szerepet játszanak az anyag formálásában, keverésében és kikeményítésében. A gépek fő típusai a következők:

Keverő malmok (kéthengeres malmok): Ezeket a nyersgumi adalékanyagokkal, például töltőanyagokkal és térhálósítószerekkel való keverésére használják, hogy homogén vegyületet hozzanak létre. A tekercsek különböző sebességgel forognak, hogy nyíróerőket hozzanak létre, amelyek lebontják és egyenletesen eloszlatják az adalékanyagokat.
Banbury keverők: Nagy teljesítményű belső keverők, amelyeket nagy viszkozitású keverékekhez használnak. Ezeket gumikeverékek ömlesztett keverésére használják, és jellemzően akkor használják, ha nagyobb nyíróerőre van szükség.
Extruderek: Az extruderek folytonos formákká alakítják a gumikeverékeket, például lemezeket, profilokat vagy csöveket. Nagy nyomáson és hőmérsékleten keresztül kényszerítik a gumit a formán.
Kalanderek: Nagy gépek, amelyek a gumi egyenletes vastagságú lapokká vagy fóliákká hengerelésére szolgálnak.
Fröccsöntő gépek: Gumi alkatrészek, például tömítések, tömítések és egyedi alkatrészek precíziós öntésére használják. A gumit egy formaüregbe fecskendezik, majd végleges formájára kikeményítik.
Kikeményítő/vulkanizáló prések: Ezek a prések hőt és nyomást fejtenek ki a gumira, ezáltal a polimer láncok térhálósodnak, és tartós, rugalmas állapotba szilárdulnak. Ezt a folyamatot vulkanizálásnak nevezik, és kritikus fontosságú a végtermék kívánt tulajdonságainak megteremtésében.
3. Gumifeldolgozási technikák
A gumifeldolgozó ipar számos technikát alkalmaz a nyersgumi használható termékekké történő átalakítására:

Keverés: Ez az első lépés, ahol a nyers gumit különféle adalékanyagokkal (például térhálósítószerekkel, lágyítókkal és töltőanyagokkal) kombinálják, hogy vegyületet hozzanak létre. Az eljárás gyakran Banbury keverő vagy kéthengeres malom használatát foglalja magában.

Formázás/extrudálás: Keverés után a gumit a kívánt formára formázzuk. A fröccsöntés történhet fröccsöntéssel, préseléssel vagy transzfer-öntéssel. Az extrudálás az anyagot formába kényszeríti, amelyet általában profilok, tömlők és gumitömítések készítésére használnak.

Vulkanizálás: A gumit öntőformában vagy keményítőprésben hőnek és nyomásnak vetik alá, hogy kémiai reakciót indítsanak el (jellemzően kénnel), ami keresztköti a polimer láncokat, és az anyagot puha, ragacsos anyagból szívós, rugalmas termékké alakítja.

Kikészítés: A kikeményedés után a gumiterméken utófeldolgozási lépések eshetnek át, mint például vágás, vágás, bevonat vagy felületkezelés a kívánt megjelenés és teljesítményjellemzők elérése érdekében.

Kulcstényezők a gumifeldolgozásban
Hőmérséklet és idő: Mind a kikeményedési hőmérséklet, mind az idő jelentős hatással van a gumi végső tulajdonságaira. A nem megfelelő vulkanizálás túl puha vagy gyenge gumit eredményez, míg a túl keményedés törékennyé teheti.

Adalékok és összetétel: A töltőanyagok, gyorsítók, térhálósítószerek és lágyítók használata megváltoztatja a végtermék jellemzőit. A kormot például a gumi megerősítésére használják, míg a gyorsítók felgyorsítják a kötési folyamatot. Különböző adalékok használhatók a gumi keménységének, rugalmasságának és öregedésállóságának szabályozására.

Molekulatömeg és eloszlás: A molekulatömeg és a gumikeverékben való eloszlása ​​befolyásolja annak feldolgozhatóságát, mechanikai tulajdonságait és öregedési viselkedését.

Környezetvédelmi szempontok: A gumifeldolgozás gyakran magas energiafogyasztással és illékony szerves vegyületek (VOC) felszabadulásával jár. Az új technológiák az energiafogyasztás csökkentésére, a kibocsátáscsökkentés javítására és a gumitermékek újrahasznosítására összpontosítanak.